Roncsolásmentes geofizikai felmérés a Gödöllői Királyi Kastély kertjében
2026. július-augusztus folyamán a kastély rekonstrukcióját megalapozó előzetes régészeti dokumentáció (ERD) elkészítéséhez kapcsolódóan roncsolásmentes régészeti geofizikai kutatásokat végeznek a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Nemzeti Régészeti Intézetének munkatársai. E vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a talaj bolygatása nélkül, már az ásatások előtt is képet kapjunk a kert már nem látható, felszín alatti örökségi elemeiről. A munka során egymást kiegészítve mágneses (magnetométeres), illetve földradaros (GPR, Ground Penetrating Radar) felmérési módszer kerül alkalmazásra.
A magnetométer a talajban elhelyezkedő objektumok mágneses tulajdonságainak eltéréseit érzékeli: az égetett, bolygatott vagy bizonyos eltérő ásványi összetételű jelenségek eltérő mágnesezettséggel bírnak, mint az érintetlen talaj. A felméréshez Sensys MXPDA típusú Fluxgate magnetométert használunk, mellyel rövid idő alatt nagy területek kutathatók, és különösen alkalmas az égetett objektumok (kemencék, tűzhelyek) és a talajba ásott, majd feltöltött/feltöltődött építmények (árkok, gödrök, utak nyomvonalainak) detektálására. A földradar ezzel szemben a nagyfrekvenciás elektromágneses hullámok terjedésén, törésén és visszaverődésén alapó módszer. A vizsgálat során az eszköz elektromágneses hullámokat bocsát a talajba, és detektálja azok különböző felszín alatti objektumokról érkező visszaverődéseit. A mérés eredményeként nemcsak az egyes tárgyak, épületek elhelyezkedéséről, hanem mélységükről is információt kapunk, mivel a szoftveres feldolgozás során ún. mélységszelvényeket is készítünk. Ez teszi lehetővé, hogy falmaradványokat, alapozásokat, útburkolatokat vagy akár kertépítészeti elemeket (pl. sétányok, medencék, sekélyebb kerti építmények) rétegről-rétegre kövessünk.
A két módszer tehát más-más fizikai elven működik, de jól kiegészítik egymást, mivel eltérő objektumtípusok kutatására ideálisak. A mágneses mérés kiválóan jelzi az égetett szerkezeteket és a talajba ásott, feltöltődött jelenségeket, míg a földradar a kőből, téglából épült szerkezetek helyzetét mutatja meg pontosabban. A gödöllői kastélykert esetében ez a kombináció különösen fontos, hiszen a történeti kertépítészeti elemek (sétányutak, kerti építmények alapjai, esetleges vízrendszerek) és a korábbi korszakok objektumai egyaránt előkerülhetnek, és a két módszer együttes alkalmazásával megbízhatóbb, teljesebb kép rajzolható a felszín alatti régészeti örökségről – mindezt úgy, hogy a történeti kert jelenlegi állapota, növényzete és felszíne közben érintetlen marad.
